A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 15., vasárnap

Vietnami iskolások levelet kaptak Ho Si Minh elvtárstól

Vietnami iskolások levelet kaptak Ho Si Minh elvtárstól << valószínű cím
Feltehetőleg ez lehet a címe ennek a remek képnek, amelyet Csönge tekintett meg Saigonba, indokínai útjuk során, az ottani szépművészeti, valójában inkább nemzeti képtárban, amelyben ma is a szocreál számít uralkodó stílnek. További képek, útinapló: Katonák a rizsföldön

2015. február 25., szerda

Saigon és Nha Trang között

Útban Saigon és Nha Trang között a vonaton Bence orrához hozzáérintette az orrát egy kétévesforma vietnami kisfiú. A gesztus annyira megható, a pillanat annyira meghitt és a halálosan fáradt, kialvatlan európai utasok lelkiállapota erre a megható pillanatra annyira fogékony volt, hogy ott és akkor hirtelen megértették, miért tettek meg sok ezer kilométert, miért repültek át az óceánon. Ezért. Azért, hogy egy sárga csöppség személyében Kelet nagyszerű szelleme megérintse őket. 

Más ivóvízkezelés: Megoldás persze a belső repülés Hanoi és Saigon között, de akkor az ország középső részén lett volna fertőtlenített ivóvíz. Vonat is foglalható, mindezek potom áron az európai turista számára. Nha Trangban nem akartunk megállni, mert már elbeszélésekből tudtuk, hogy nem jó a víz ivásra. Az út során rájöttem, hogy a türelmetlenséggel, az idegeskedéssel és a klordioxidos fordított ozmózissal mégis elleszek.

2015. február 21., szombat

Az Üvegház-család

Bizony mi voltunk az Üvegház-család. Legalábbis abban az értelemben, hogy Éva egy meseregényben üvegházat vont körénk. Érdekes olvasni ezeket a fejezeteket. Amikor a mesék keletkeztek, gyerekeink kicsinyek voltak, mi meg meg fiatalok. És hogy merre tartott a számítástechnika egy átlagos család számára. Ebből a passzusból megtudni:
Gabona ilyenkor morgolódott egy keveset, határidőkre hivatkozott, de kit érdekelt az olcsó alibi ezen az estén, megsúgom, legkevésbé őt magát. Titkolt örömmel tápászkodott fel márka nélküli, de 586-os, Pentium processzoros, 850 kilobyte memóriás, 133 kilohertzes, meg a jó égisten annak tudója, még milyenes gépe mellől. Mácsonya szinte abban a minutumban az apja helyére telepedett és már nem is volt jelen, elnyelte menten a színes monitor. Nem maradt utána más hátra, csak egy lógó lila és kék csíkos zokni, egy fekete póló, kopott farmer, fél pár papucs (mérete alapján Kéküstökű Csormolya lehetett jogos tulajdonosa) és egy jó adag nyihogás.
Folytatás itt: