2015. február 25., szerda

Saigon és Nha Trang között

Útban Saigon és Nha Trang között a vonaton Bence orrához hozzáérintette az orrát egy kétévesforma vietnami kisfiú. A gesztus annyira megható, a pillanat annyira meghitt és a halálosan fáradt, kialvatlan európai utasok lelkiállapota erre a megható pillanatra annyira fogékony volt, hogy ott és akkor hirtelen megértették, miért tettek meg sok ezer kilométert, miért repültek át az óceánon. Ezért. Azért, hogy egy sárga csöppség személyében Kelet nagyszerű szelleme megérintse őket.

2015. február 23., hétfő

Az ősz bajusza belelóg a bablevesbe

A fenti állítás hitelességéért minden körülmények között jótállok, lévén tőlem származik. Történt, hogy Csönge kisiskolásként egyszer azzal nyaggatta az anyját, hogy diktáljon neki, mer ő tollbamondást akar írni. Éva azonban a krumplisütésre koncentrált, próbált hárítani - de szerencsére megjelentem én a színen. A jelenet a Fejezetek az üvegházból c. Berniczky-meseregény vonatkozó helyén így hangoz:
Az ősz bajusza
Mondta tollba a címet Gabona, aki vagy egy abszurd drámából lépett ki pár perccel ezelőtt, vagy csupán erőszakos lányát próbálta megtréfálni, mert imigyen folytatta:
Az őszben az a szép, hogy a nyár után következik. A bajuszát is azért szeretem, mert belelóg a bablevesbe. Aprítok gyújtóst eleget, hadd hízzon bátyámban a jókedv. Hiányzott már reggel elégszer a kisolló, fusson most más a locsolóautó után. Bajusz ide, bajusz oda, a hamvas szilvának még sincs párja.

2015. február 21., szombat

Az Üvegház-család

Bizony mi voltunk az Üvegház-család. Legalábbis abban az értelemben, hogy Éva egy meseregényben üvegházat vont körénk. Érdekes olvasni ezeket a fejezeteket. Amikor a mesék keletkeztek, gyerekeink kicsinyek voltak, mi meg meg fiatalok. És hogy merre tartott a számítástechnika egy átlagos család számára. Ebből a passzusból megtudni:
Gabona ilyenkor morgolódott egy keveset, határidőkre hivatkozott, de kit érdekelt az olcsó alibi ezen az estén, megsúgom, legkevésbé őt magát. Titkolt örömmel tápászkodott fel márka nélküli, de 586-os, Pentium processzoros, 850 kilobyte memóriás, 133 kilohertzes, meg a jó égisten annak tudója, még milyenes gépe mellől. Mácsonya szinte abban a minutumban az apja helyére telepedett és már nem is volt jelen, elnyelte menten a színes monitor. Nem maradt utána más hátra, csak egy lógó lila és kék csíkos zokni, egy fekete póló, kopott farmer, fél pár papucs (mérete alapján Kéküstökű Csormolya lehetett jogos tulajdonosa) és egy jó adag nyihogás.
Folytatás itt: