Bagu László válasza:Balla D. Károly kérdezi:
Miből fakad (mit leplez?) az a kettősség, ami emberi szelídséged,
kedvességed és költészeted kegyetlensége, képeid agresszivitása között
feszül? Vajon a tudatod alján szunnyadó fenevadnak adagolod ezekkel a
versekkel az altatót, vagy ellenkezőleg: a nyuszit próbálod bátorságra
hergelni?
én nem tudom, ez hogy van,
én este matyómintákat hímezek, reggel tejet iszom, a kettő között pedig
valaki meghal. van, akinek van mersze leírni azt, amitől maga is
megretten elsőre, egy olyan szituációt, másnak pedig nincs, és képzelni
sem tudja el. és akkor repül, mert ő pedig el bírja képzelni és le tudja
írni. és elhiszi, hogy repül. a többiek pedig csak bámulnak utána, neki
pedig az természetes lesz, és könnyű. mert az képzelet. a legjobb
persze a nyelv, ami lehetőséget ad/teremt minderre. a hitelben mondtam,
papp endre kérdésére, hogy azé művészet, aki uralkodik a víziókban, s ő
később, a hitel élő bemutatóján rákérdezett, lehet-e uralkodni a
művészetben. én akkor hirtelen nem tudtam, mit mondjak. nem, a
művészetben nem lehet uralkodni, viszont a víziókban, azt hiszem, igen.
valahogy úgy, ahogy az előbb leírni próbáltam. én legalábbis valahogy
így gondolom azt. ami ezt a nyuszi-fenevad kettőséget illeti, szerintem
ez az egész kettősség nem csak bennem, de mindenben benne van, és nem
csak ez, de eleve egy kettősség. magunkban hordjuk, és minden magában
hordja. ugyanúgy lehetnénk rosszak vagy jók, ha egyébként nem vagyunk.
és magam sem vagyok biztos mindenben, a valami egyetemességében, s
hagyom gyakran megválaszolatlanul a kérdést, vagy hagyok egy biztonsági
szelepet, mert nem tudom eldönteni, hogy >> mi apró dolgokon múlik az élet
