Dísznövények termesztése a télikertben és üvegházban

Télikerti kertészkedés

A vegetatív növényszaporítás

Sok növényből hajtásaik, rügyeik, leveleik és rizómáik felhasználásával mesterséges eljárás segítségével új növényt nyerhetünk. Így kapunk például a dugványozással fajtiszta és egységes növényállományt. A télikert és üvegház, esetleg a fűtött beépített terasz remek hely a növényszaporításhoz.
A dugványok hátránya, hogy a magoncokhoz képest csekély a növekedési erejük, előnyük viszont az, hogy korábban virágoztathatók. E tulajdonságuk figyelembevételével sikerült korán virágzó, mini dísznövényeket előállítani.

Ennél a szaporításmódnál sportok (rügymutációk) keletkezhetnek és növényújdonságokat nyerhetünk.
Számos növényen növekedése során ún. szaporítószervek fejlődnek, amelyeket jól felhasználhatunk új egyed nyerésére.

Gumók (Begóniák, Gloxiniák). A gumóosztódás egyik módját, a sarjgumóképzést a Begonia socotrana-nál találhatjuk meg.

A rizómák vagy gyöktörzsek (Zantaedeschia) sok elágazása arra utal, hogy később azokból önálló növények lesznek.

A télikertépítés vagy teraszbeépítés után, ha infrafűtés gondoskodik a mediterrán klímáról, természetes módon is képezhetünk délszaki növényeken is sarjakat. Természetes sarjképzés: hajtások képződnek, amelyek meggyökeresednek (Chrysanthemum). Nephrolepis félig föld feletti indákat hoz, ezek végein fiatal növények fejlődnek. Föld feletti indákat nevel a Chlorophyphytum.
Sarjképzés: a száron fejlődnek a fiatal növénykék, gyökereik erősödnek és a lassan elsorvadó anyanövényre tapadnak (Bromeliaceae, Pandanaceae).

E felsorolt szaporítószervek képződése a kertésznek is érdekében áll. Kialakulásuknak a virágképződés visszaszorítása kedvez. Ezért az anyanövényeken képződő virágszárakat ki kell metszeni.
A télikertben nevelt dísznövények és virágok egész évben gyönyörködtethetik gazdáikat.

Állványozás a télikertépítésnél

Professzionális építési állvány

Teraszbeépítésnél és felújításnál fontos a szakszerűen kivitelezett állvány

Mielőtt a télikert, terasz vagy lakóház homlokzatán bármilyen munkába fognánk, tisztáznunk kell többek között azt is, hogy hogyan érhetők el veszély nélkül a homlokzat egyes részei, és milyen előkészületekre van szükség ahhoz, hogy a munkát gyorsan és akadálytalanul elvégezhessük.

Az eresz-, illetve gerincmagasságtól függ, hogy milyen állványt célszerű választani, vagy lehetséges-e létráról dolgozni. Földszintes épületek, szabadon álló vagy átriumházak, télikertek esetében gyakran kétágú létráról is elérhetők az esővízcsatornák, a homlokzat legmagasabb elemei. Földszintes, nyeregtetős épületek esetében még a gerincmagasság is csak kb. 5 m.

Hagyományosan az állványok részei: állványpadló, deszkatábla, korlát- és lábdeszka, pallórögzítő kapocs, deszkatábla-rögzítő kapocs, lábdeszka-rögzítő szerelvény. A szabványos állványok méreteiről több táblázatot is találhatunk.

A szabványon kívüli állványokat, valamint azokat, amelyekre iránytervek nem készültek, számítással kell megtervezni. A terveknek a terhelésnek, illetve igénybevételnek megfelelő csomóponti kötéseket, anyagokat és keresztmetszeti méreteket kell tartalmazniuk.

Télikert esetében az állványok megtervezéséért a tervező, kivitelezéséért a kivitelező felel.

Tekintettel ara, hogy az állványok helytelen méretezése, összeépítése és elbontása a munkát végzők, sőt a környezetében tartózkodók számára is életveszély forrása lehet, nem szabad jelentőségüket alábecsülni. Ha mégis úgy döntünk, hogy nem a télikert gyártóját és építőjét bízzuk meg az állványépítéssel, hanem saját kezűleg látunk hozzá, az elkészült állványzatot, egy kétszintes épület esetében mindenképpen ellenőriztessük hozzáértő szakemberrel.