Talán nem önhittség kijelenteni: mi már túljutottunk azon az önképzőköri
szinten, amivel ugyan fel lehet lépni számos kultúrház színpadán,
képezhet színfoltot számos rendezvényen, arathat közönségsikert (sőt!) –
de eléggé messze áll attól, amit én művészetnek gondolok. Állítom ezt
annak ellenére, hogy nincsen zenei képzettségem – de talán van ízlésem.
Ízlésem, amelynek a nyolcvanas években még megfelelt, ha
gitárkísérettel, jobb és kevésbé jó hangú előadók tolmácsolásában
felhangzottak a verseink: a tényt, hogy ezen a csatornán is eljuthat
szavunk a közönséghez, sokkal fontosabbnak gondoltam, semhogy a zenei
feldolgozás minőségét számon kértem volna.
14 éve, ezen a napon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése