A végső kiábrándulást NZM minden tőle elvárható minőséget alulmúló
kisregénye és Fodor Géza azelőtt általam is a legmagasabbra tartott
költészetének elkeserítő visszafejlődése eredményezte. Még megírtam a Sáskajárás után
c. opuszomat – de ezzel meg is szűnt az érdeklődésem a kárpátaljai
magyar irodalom – mint olyan – iránt. Az ember egy ideig riogatja magát a
rosszal, a silánnyal, a folytonos újraközlésekkel, a szerkesztetlen
könyvekkel, kötelességének érzi, hogy véleményt alkosson róluk, és
észrevételeinek a nyilvánosságra hozatalával talán hozzájáruljon valami
egészségesebb szemlélet, nagyobb műgond, kiteljesedő alkotásmód
kialakulásához. Aztán belefárad, beleun, és megérti, hogy teljesen
fölösleges erőfeszítés a hibákra és gyengékre rámutatni: épp ez
ellenkezője történik annak, amit elérni szeretne.
Éva kenyeret sütött
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése