2015. február 21., szombat

Az Üvegház-család

Bizony mi voltunk az Üvegház-család. Legalábbis abban az értelemben, hogy Éva egy meseregényben üvegházat vont körénk. Érdekes olvasni ezeket a fejezeteket. Amikor a mesék keletkeztek, gyerekeink kicsinyek voltak, mi meg meg fiatalok. És hogy merre tartott a számítástechnika egy átlagos család számára. Ebből a passzusból megtudni:
Gabona ilyenkor morgolódott egy keveset, határidőkre hivatkozott, de kit érdekelt az olcsó alibi ezen az estén, megsúgom, legkevésbé őt magát. Titkolt örömmel tápászkodott fel márka nélküli, de 586-os, Pentium processzoros, 850 kilobyte memóriás, 133 kilohertzes, meg a jó égisten annak tudója, még milyenes gépe mellől. Mácsonya szinte abban a minutumban az apja helyére telepedett és már nem is volt jelen, elnyelte menten a színes monitor. Nem maradt utána más hátra, csak egy lógó lila és kék csíkos zokni, egy fekete póló, kopott farmer, fél pár papucs (mérete alapján Kéküstökű Csormolya lehetett jogos tulajdonosa) és egy jó adag nyihogás.
Folytatás itt:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése